T-267 A szavainkról

2024.09.29.

Kedves Gyerekek!

A mostani alkalommal a szavainkról, a beszédünkről lesz szó a következő ige alapján: „De mondom nektek, hogy minden haszontalan (hiábavaló, fölösleges, hivalkodó) szóról, amelyet kimondanak az emberek számot fognak adni az ítélet napján.” Mt 12,36

A haszontalan, fölöslegesen kimondott szavakkal kapcsolatban olvashattunk itt. Tudjuk azt, hogy milyen nagy jelentősége van a kimondott szavainknak. Az is tudjátok, hogy Isten szavára állt elő az egész teremtettség. Az Ő kimondott szavaira megváltozik minden. Mivel az Ő képére vagyunk teremtve, mi is megkaptuk ezt a lehetőséget, hogy kimondjuk, amit gondolunk. A teremtettségen belül pl. az állatok nem kapták ezt a tulajdonságot, nem tudnak beszélni. A Bibliában egy esetről olvasunk csak, amikor megszólalt egy állat, biztosan tudjátok, hogy ez a Bálám szamara volt.  A nyelv hatalmában van élet és halál is. A beszéddel ölni is lehet. Egyrészt parancsot lehet adni az élet elvételére, másrészt úgy meg lehet szomorítani, elkeseríteni, hogy halálba, öngyilkosságba lehet kergetni vele egy embert. De ugyanakkor a vigasztaló, szeretetteljes szavak olykor valósággal gyógyítanak.

Az ige arra tanít minket, hogy szív teljességéből szól a száj.  Amikor rosszakat mondunk, gondoljuk meg, hogy ez a szívünkből jött. Természetesen, amikor mástól ilyeneket hallunk, azt is tudjuk, hogy az ő szívének milyen az állapota. Amikor jókat mondunk, hallunk, az is a szívet tükrözi. A szív indikátora a nyelvünk, megmutatja milyen is az belülről. „A te beszédedből ismertetel igaznak és a te beszédedből ismertetel hamisnak.” Mt 12,37 Bár lehet olyan is, amikor valaki mást mond, mint amit gondol, nyájas, hízelgő, és lehet nem őszinte az ilyen ember. Egy ideig félre lehet vezetni a másikat, de előbb-utóbb kiderül a szív állapota. Ha a hitetlenektől hallunk rossz dolgokat az természetes, de sokszor mi hívő emberek is mondunk fölösleges, káros, rossz dolgokat is. Ezért is int bennünket az ige arra, hogy legyen a mi beszédünk sóval fűszerezett. A felolvasott alapige engem is megítélt, mert sok fölösleges dolgot mondok. Minden kimondott szóért számot kell adnunk. Bár az újonnan született hívő ember Krisztusban bűnbocsánatot, kegyelmet nyert, de szavainkért, tetteinkért számot adunk majd. Biztos, hogy nagyon fogjuk sajnálni azt a sok meggondolatlan beszédet is, ami elhagyta szánkat.

Mikről lehet itt szó? Soroljunk fel néhány dolgot!

Pletyka. A pletyka általában egy ismert emberről olyan információ továbbadása, ami sokszor átalakul és a végén nem sok igazság tartalma van. Mivel több emberen keresztül megy, mindenki hozzátesz vagy elvesz valamit a saját látása szerint és így teljesen eltorzul az eredeti információ.    

Viccelődés. Sajnos ebbe a hibába elég gyakran beleesem. Bár a humor bizonyos kereteken belül nem bűn, de könnyű túlzásba vinni. Egyik vicces dolog követi a másikat és egyre csak nő a hiábavalóm, fölösleges beszéd mértéke. Nem helyes ez, így az Úr Jézus sem tett ilyet, amikor a földön bemutatta az Istennek tetsző életet.

Dicsekvés. Biztosan jól ismeritek ezt is, mert a gyerekek sokszor tesznek ilyet. Ez túlzott büszkélkedést, érdemeink, jó tulajdonságaink kérkedve emlegetését jelenti. Lehet valaki éppen nem magával, hanem pl. az apukájával, anyukájával dicsekszik, de ez sem szép. De sokan dicsekszenek mindazzal, amijük van. Viszont az ilyen személyek nem számolnak azzal, hogy minden az Isten érdeme. Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Valahol belül mindig érezzük, főként hívő emberek, hogy ha valamit egy kicsit azért mondunk, hogy megdicsérjenek, vagy kitűnjünk. Vagy úgy is szokták mondani ’kifényezzük’ magunkat, jobb színben tüntetjük fel. De ez is utálatos Isten előtt és megítélendő dolog.

Fecsegés. A fecsegés sok lényegtelen, tartalmatlan, üres beszédet jelent. Valószínűleg ti is hallottatok már ilyen típusú gyerekeket, de akár felnőtteket is. Egy idő után nagyon fárasztó tud lenni ez a típusú beszéd. Az ilyentől is óva int bennünket az Úr.

Végül még ezt az igét szeretném a szívetekre helyezni: „Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek.”  Ez nagy figyelmeztetés, amire újra és újra szükségünk van. A beszédünkre igenis szükséges figyelnünk, a nyelvünket meg kell zaboláznunk. De tudjuk, hogy ez a magunk erejéből nem fog menni, kérnünk kell az Úr Jézust, hogy Ő legyen Úr a nyelvünk fölött is! Az Úr adjon mindannyiunknak ebben előremenetelt!

            Ámen